Benes büszke lenne az EP-re: megtámadták a jogfosztottságukról plakátokat felmutató felvidéki magyarokat
Morvai
 Krisztina beszámolója a Benes-dekrétumokról és a szlovák-magyar kettős 
állampolgárság tilalmáról szóló EP-bizottsági ülésről
Az Európai Parlament Petíciós Bizottsága ma 
folytatta a Juhász Imre és Hahn-Seidl Alida petíciója alapján indított 
eljárást a magyarok azóta is büntetlen megkínzását, meggyilkolását, 
deportálását s vagyonától történő megfosztását lehetővé tevő 
Benes-dekrétumok EU-jogba ütközéséről. Ezen kívül ma volt az első 
tárgyalása a dr. Lomnici Zoltán és Gubík László kérelmezők által 
benyújtott petíció alapján a kettős állampolgárságot tiltó s a 
jogszabály következtében a felvidéki magyarokat szlovák 
állampolgárságuktól megfosztó jogszabálynak, illetve a megfosztás 
következményeinek az EU szabályai, jogrendje tükrében. Az ülésen 
természetesen részt vettem, s több ízben felszólaltam a következő 
tartalmakkal.
Először is tiltakoztam az ellen, hogy a fenti két 
témában a Bizottság zárt ülést tartson. Rámutattam: emberi jogokkal és 
általában joggal, jogérvényesítéssel kapcsolatban a nyilvánosság és a 
közvetlenség elvének alkalmazása igen fontos. Az EU által sokat 
hangoztatott "transzparencia", azaz a döntési folyamatok 
átláthatóságának elvével is ez volna összhangban. Megosztottam a 
bizottság tagjaival azt a tapasztalatomat is, hogy az emberi jogi 
jogsértések súlya mindig valódi emberek valódi történetein keresztül 
érthető meg igazán. Ezért is lett volna fontos, hogy például a 101 
esztendős felvidéki magyar tanárnő közvetlenül mondhassa el, hogyan 
hatott rá, hogy megfosztották állampolgárságától. Arra az érvelésre, 
miszerint a zárt ülést azért kell elrendelni, mert a pártokat képviselő 
koordinátorok így rendelkeztek - rákérdeztem, hogy a jövő hónaptól 
folyhat-e esetleg az egész Európai Parlament munkája zárt ajtók mögött, 
ha a pártkoordinátorok éppen úgy döntenek. A zárt ülés elrendelése 
elleni tiltakozásképpen TRANSZPARENCIA? - feliratot helyeztem el 
asztalomon. Megdöbbentett, hogy felvidéki magyar honfitársainkat, akik a
 jogfosztottságukat panaszló plakátokat mutattak fel a teremből történő 
kiküldésükkor, az őrök fizikailag megtámadták, a transzparenseiket 
kezükből kitépve akadályozták a szabad véleménynyilvánításban, miközben a
 levezető elnök követelte, hogy az eseményt rögzítő kamerát kapcsolják 
ki. Hangot adtam megdöbbenésemnek, s annak, hogy lám ez az európai uniós
 demokrácia és szólásszabadság.
|  Kép: Hírek.sk
 | 
 
Az ügy érdemét tekintve felszólalásom lényege a 
következő volt. A megszólaló szlovák nagykövet, valamint az Európai 
Bizottság álláspontja szerint Szlovákia EU csatlakozásakor jogrendszerét
 az Unió arra hivatott szervei alaposan átvizsgálták és nem találtak 
kivetnivalót a Benes-dekrétumok ellen. Ezzel kapcsolatban rámutattam, 
hogy a szlovák parlament 2007-ben hozott határozatot arról, hogy a 
Benes-dekrétumok hatálya változatlanul fennáll. Tekintettel arra, hogy 
Szlovákia 2004-ben lépett be az Unióba, értelemszerűen nem vizsgálhatták
 ezt az elemét a szlovák jogrendnek. Márpedig a 2007. évi határozatával a
 szlovák parlament nem kevesebbet mondott ki, mint hogy Szlovákia (mint 
EU-tagállam) jogelveinek, értékrendjének változatlanul része a kollektív
 bűnösség elvének elfogadása, s a kollektíve bűnösnek tekintettek 
vagyonának elvonását változatlanul elfogadhatónak, elvben helyesnek 
találja. Hasonlóképpen szerves része jogelveinek és jogpolitikájának, 
hogy a kollektíve bűnösnek gondoltak megfoszthatóak állampolgárságuktól 
(talán ez van a nemrégi állampolgársági törvény mögött is...?), illetve 
otthonaikból, szülőföldjükről kitaszíthatóak, deportálhatóak. Mi több, 
2007-ben Szlovákia megerősítette: a magyarok sérelmére elkövetett 
kínzásokat, ölési cselekményeket ugyan emberiség elleni 
bűncselekményeknek tekinti a nemzetközi jog, de azok immáron örökre 
büntetlenek maradnak – szemben más háborús és emberiség elleni 
bűncselekmények elkövetőivel, akiket változatlanul világszerte üldöznek,
 a magyarokat gyilkoló és kínzó bűnelkövetők egyszer s mindenkorra 
mentesülnek a felelősség alól. Ezen kívül megerősítette, hogy az etnikai
 tisztogatás adott esetben elfogadható magatartás lehet egy állam 
részéről. Mint rámutattam, az Európai Parlament feladata most az, hogy 
eldöntse: összeegyeztethetők-e a szlovák jogrendnek ezek az elemei az 
uniós joggal, amelynek része egyebek mellett a jogállamiság elve és az 
emberi jogok védelme.
Örülök annak, hogy a Bizottság az ügyet nem zárta 
le – bármennyire is követelték ezt szlovák részről, illetve az Európai 
Bizottság, valamint néhány más EP-képviselő részéről – hanem az "akta 
nyitva marad", s következő lépésként kikérik két másik szakbizottság 
álláspontját is. Minél több helyen és minél többször mondhatjuk el a 
magyarok jogfosztására irányuló Benes-dekrétumok hatályban tartásának 
égbekiáltó gazságával kapcsolatos érveket, annál kevésbé lehet tovább 
védeni a védhetetlent.
A második tárgyalt témával, az állampolgárság 
ügyével kapcsolatban a kérelem elutasítását követelők azzal érveltek, 
hogy az állampolgárság kérdése, annak feltételei és szabályozása 
kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozik. Ellenérvként rámutattam, hogy
 maga a petíció kiváló és meggyőző jogi érvelést tartalmaz, amelynek 
lényege a következő. A szlovák alkotmány úgy rendelkezik, hogy akarata 
ellenére senki nem fosztható meg állampolgárságától. Létezik azonban egy
 másik, az alkotmánynál alacsonyabb rendű jogszabály, amely viszont 
kimondja, hogy a kettős állampolgárság nem megengedett, aki felveszi 
másik állam állampolgárságát, elveszíti a szlovákot. A két szabály 
látványos és nyilvánvaló ellentétben áll egymással. Elvárható egy 
EU-tagállamtól, hogy polgárai bízhassanak alkotmányuk tartalmában és 
szavában, s annak szem előtt tartásával hozhassák meg döntéseiket. Ez 
esetben ez nem így van. Éppen ezért is került a kettős állampolgársággal
 kapcsolatos jogszabály az alkotmánybíróság elé. Nem egyeztethető össze 
az Unió jogrendszerével, különösen a jogállamiság elvével és az emberi 
jogok védelmével, hogy egy látványosan alkotmányellenes jogszabály 
alapján a legalapvetőbb jogainak egyikétől, az állampolgársághoz való 
jogától legyen megfosztva a polgár, mégpedig olyan eljárásban, ahol 
semmiféle jogorvoslatra nincs lehetősége. Furcsa volt egy ilyen mélyen 
érzelmi kérdésben száraz jogi érveket hangoztatnom, de úgy tűnik, nem 
volt haszontalan, mert az aktát ebben az ügyben sem zárták le, hanem az 
eljárást felfüggesztették a szlovák alkotmánybíróság döntéséig. Ez 
természetesen nem az ideális megoldás, de "aki időt nyer, életet nyer" –
 s ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság és számos EP-képviselő a 
kérelem azonnali elutasítását javasolta, ez az eredmény még mindig 
sokkal jobb. Ezzel a témával kapcsolatban is minden lehetséges fórimon 
tovább kell harcolnunk.
A besimulás és minden áron való 
kompromisszumkeresés helyett ezúttal mi, magyarok kemény és határozott 
hangot ütöttünk meg, s ragaszkodtunk a jogainkhoz. Csak ez működik!
Brüsszel, 2013. május 27.
Morvai Krisztina
európai parlamenti Képviselő
Függetlenek Csoportja
Kapcsolódó:
 
Kapcsolódó hírek:
Az aradiak örök emléke
Ma emlékezünk az aradi vértanúkra
CSAK EGY KATTINTÁSRA AZ INTERNETEN
Az anyatejtől az anyaföldig