A huszonhat éve özvegy lelkész jelenleg Bodokon él, és bár látáskárosodása miatt olvasni és televíziót nézni sem tud, mégis elégedetten éli mindennapjait, mint mondta az Úr kegyelméből.

Nemes Dénes 1913. december 24-én született a Hargita megyei Nagykadács községben, földműves családba. Megkeresésünkre visszatekintett élettörténetére és elmesélte, hogyan indult útnak a székelykeresztúri gimnáziumban, hogy később, szülei kívánságára és áldozata által a kolozsvári teológiai egyetem hallgatója legyen. Nemes Dénes fiatal papként nehezen tudott elhelyezkedni, évekig segédlelkészként és tanítóként dolgozott, majd a bécsi döntést követően kényelmes helyhez jutott, és a háromszéki Kálnok papja lett. A településen 37 évig szolgálta híveit, szellemi és lelki értékeket adva nekik. Lelkészi állására áldásként tekint, nemcsak a hívek bizalmát és szeretetét nyerte el, hanem ő is folyamatosan adni akart nekik abból a tudásból és igéből, amit megtanult. „Hogy milyen volt a lelkészi állásom? Azt azt hiszem, nem kell részleteznem, hiszen olyan rendszerben töltöttem az éveket, amikor személyes bosszútól elkezdve mindennel találkoztam, a megalázás a sértegetéseknek a sokaságával, és próbáltam elviselni” – mondta a lelkész.

A kálnoki unitárius templom, ahol a lelkész harminchét évig szolgált

Nemes Dénes harminchét évnyi szolgálat után vonult nyugdíjba, akkor költöztek át feleségével Bodokra. A több évtizedes munkája után csak két fájdalma maradt: felesége elvesztése és a hívek megfogyatkozása. A két világháborút, világválságokat és más nehéz helyzetet megélt tiszteletes ma is újrakezdené az életét, melyen semmit nem változtatna: „Újra elindulnék, népemnek, az erdélyi székelységnek, unitárius hitet valló embereknek a szolgálatába szívesen állnék.”

A bodoki közösség nagyon büszke a nyugalmazott lelkészre, hiszen mindenki ismeri és szereti, nagy tisztelettel gondolnak rá nap mint nap. A lelki élet ápolása mellett, a tiszteletes különböző, más tevékenységekkel is foglalkozott: székelykaput állíttatott és saját kézműves, faragott tárgyaival ajándékozta meg a közösség tagjait. Ferencz Károlyné, 90 éves helyi lakos és évek óta a lelkész szolgálatában áll. Mint mondta, amióta megözvegyült, segít neki a háztáji munkák elvégzésében, főzésben és mosásban is. A lelkészt önzetlen munkájáért, lelki támogatásáért és a pontosságáért szeretik a faluban, ezért is készültek szenteste ünnepi istentisztelettel és köszöntéssel a 100. születésnapjára.